Keresztény tanúságtételünk

„Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra” (Jk 5,9)

Hogy jobban megérthessük az e havi igét, figyelembe kell vennünk, milyen körülmények hatására született. Azokban a közösségekben, amelyekhez Jakab apostol a levelét intézte, különféle nehézségek jelentkeztek: botrányok, társadalmi megkülönböztetés, a vagyon önző kezelése, a munkások kizsákmányolása, inkább szavakra, mint tettekre épülő hit stb. Mindez egymás iránti ellenérzést, elkedvetlenedést váltott ki, és az elégedetlenség légkörét teremtette az egész közösségben.

„Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra”

Tehát már az apostolok idejében észre lehetett venni azt, amit ma is látunk közösségeinkben: hitünk megélésében gyakran nem azok a legnagyobb nehézségek, amelyek kívülről, azaz a világból érkeznek, hanem azok, amelyek belülről származnak: bizonyos helyzetekből és azoknak a testvéreknek a viselkedéséből, akik nem a keresztény ideál szerint élnek. Ez pedig rossz közérzetet, bizalmatlanságot és csüggedést eredményez.

„Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra”

De, még ha ezek a súlyos vagy kevésbé súlyos ellentmondások és következetlenségek a nem mindig világos hitben, valamint az Isten és felebarát iránti még nagyon tökéletlen szeretetben gyökereznek is, a keresztény első reagálása ne a türelmetlenség és a könyörtelen ítélet legyen, hanem az, amit Jézus tanít. Ő türelmes várakozást, megértést és irgalmat kér, amely – amint ezt a konkolyról szóló példabeszédében magyarázza – segíti kifejlődni a belénk vetett jó magját (Mt 13,24-30;36-43).

„Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra”

Hogyan éljük tehát e hónap igéjét, amely a keresztény élet egyik súlyos problémáját tárja elénk? Mi is különböző közösségekhez tartozunk, (a családhoz, a plébániához, egy társasághoz, a munkahelyi közösséghez vagy valamilyen szervezethez) ahol sajnos sok olyan dolog lehet, amely szerintünk nem jó vagy zavaró: az emberek temperamentuma, látásmódja, cselekvésmódja és különböző következetlenségei. Ezek mindannyiunkat fájdalommal töltenek el, és visszautasítást váltanak ki belőlünk. Íme ez mind alkalom arra, hogy jól éljük e hónap igéjét. Ahelyett, hogy zúgolódnánk vagy ítélkeznénk – mert meglesz erre a kísértésünk – türelmesek és megértők maradunk, és amennyire ez lehetséges, ki is javítjuk egymást. Azáltal pedig, hogy az esetleges szeretetlenségre és az odaadás hiányára a mi nagyobb szeretetünkkel és odaadásunkkal válaszolunk, mindenekelőtt a kereszténységről teszünk tanúságot.

Chiara Lubich

Új Város, 1989/12, 2.