Befejeződött Maria Voce látogatása a Fokoláre Mozgalom magyarországi közösségénél. Ez alkalomból készítettünk vele interjút meglátásairól, benyomásairól, az utazása során szerzett tapasztalatairól.

A Fokoláre Mozgalom a hetvenes évek óta működik Magyarországon a társadalom legkülönbözőbb területein. Maria Voce, a mozgalom elnöke hazánkban tett látogatása alkalmával a Mozgalom országszerte élő közösségeit szerette volna jobban megismerni. Találkozott a fiatalokkal, a papokkal, a mozgalom felelőseivel  és a szélesebb körű közösséggel. Így láthatta a közösségek vitalitását, a mozgalom tagjainak odaadó és lendületes munkáját az egyetemes testvériségért. Biztos alapokat talált egy reményteljes jövő építéséhez. Közben már arra is készültek, hogy Budapest 2012 szeptemberében otthont adhasson majd egy nagy ifjúsági világtalálkozónak, a Genfestnek.

Magyarországon tett látogatása végén az utazás mérlegéről kérdeztük Emmaus Voce-t.

A sok találkozás után mit mondana, mi volt a benyomása a Magyarországon működő közösségekről?

„Hálát kell adnunk Istennek, mert fontos dolgokat tesznek a saját munkájuk területén, a közösségekben, ahol élnek. Érezhető, hogy az országért  is szeretnének valamit tenni, nem arctalan és közömbös emberekről van szó, és ez nagy gazdagság. Például nagyon tetszett, hogy a fiatalok, amikor velük találkoztunk, nagyon igényes kérdéseket tettek fel, és komolyan meg akarták érteni, hogyan éljenek az egység ideálja szerint. Nem elégedtek meg általános válaszokkal. Úgy gondolom, a közelgő Genfest itt sok talentumra és odaadó lendületre épülhet.”

Mit kíván a mozgalom magyar közösségeinek?

 „Azt kívánom, hogy sikerüljön kinyílni, legyőzni a néha jelen lévő bizalmatlanságot más népekkel szemben, kitárni a lelküket az egész világra, egyelőre Európán kezdve, vagy legalábbis a szomszédos országokon. És ennek nincs semmi akadálya. Helyes, ha megerősítjük önazonosságunkat, de tegyük ezt a népek koncertjében. A kihívás abban áll, hogy fölfedezzük azt a sok talentumot, amely Magyarországon van, azt odaajándékozzuk, és befogadjuk más népek ajándékát, valamint egyre inkább megtanuljunk együttműködni velük. Itt vagyunk, és „szebbé akarjuk tenni Magyarországot”, hogy szebb legyen az emberiség. Másrészt egy állandóan fejlődő világban élünk, ahol sorozatosan dőlnek le a határok, és talán ez az időszak is egy kedvező pillanat, amikor Magyarországé a soros elnökség tisztsége az Unióban.”  

Moszkva és Prága után Budapest e hosszú utazás utolsó állomása. Milyen mérleget vonhatunk?

„Oroszországban nagy hatással volt rám, hogy minden „nagyszabású” és rendkívül gyorsan fejlődik. Ugyanakkor érzékeltem a lenullázódás hatását – ha lehet így mondani -, amit a kommunizmus okozott a társadalomban, minden szinten. A Cseh Köztársaságban viszont az európaiság légköre érintett meg, hogy ebben a népben megvan a képesség, hogy a többi közép-európai néppel egy szinten legyen, annak ellenére, hogy természetesen vannak begyógyítandó sebek, előttük álló lépések. Ott nem nulláról indul újra a kereszténység, hanem az elfojtott, de el nem pusztított keresztény gyökerekből.  Itt Magyarországon is erős keresztény gyökereket találunk, sőt mély kapcsolatot figyelhetünk meg a társadalomban a lelki és a politikai élet között. Ez itt sokkal jobban látható, mint másutt, és erre büszkék is a magyarok. Ezt mutatja maga a tény is, hogy az új alkotmányba sikerült néhány keresztény elvet is megfogalmazni. Valóban kívánatos lenne, hogy ebbe a tapasztalatba más népeket is be tudjanak vonni.”

T.P.

Június 01, szerda, 14:04:04

Hírek – Maria Vocét kérdeztük magyarországi útjáról