Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke,

II. János Pál pápa boldoggá avatásának alkalmából

 

 

 

A Fokoláre Mozgalom örömét és háláját fejezi ki II. János Pál boldoggá avatása miatt

 

Közeledik II. János Pál pápa boldoggá avatása, és minket is, mint az egész egyházat, végtelen öröm és mély hála tölt el. Öröm és hála azért az ajándékért, hogy az egyház elismeri ennek a nagy pápának a szentségét, ami nyilvánvalóan látszik egész – a végsőkig Istenért és az emberekért adott – életében.

Mindig csodálattal tölt el tanításának rendkívüli gazdagsága, és a szeretetről adott tanúbizonysága továbbra is elismerést fakaszt a föld minden táján, keresztényekben, a nagy vallások követőiben, és a nem vallásos meggyőződésű emberekben egyaránt.

Pápaságának 25. évfordulóján ő maga árulta el nekünk, hogy milyen forrásból fakad mindez, megosztva velünk annak a belső kapcsolatnak a titkát, amely – mint Péter utódát – Jézushoz kötötte őt: “25 évvel ezelőtt különösen is megtapasztaltam az isteni Irgalmasságot. Krisztus tőlem is megkérdezte, mint egykor Pétertől: »Jobban szeretsz engem, mint ezek?« Szívem mélyén minden nap lezajlik ez a párbeszéd, ami Jézus és Péter között folyt. Lélekben a feltámadt Krisztus jóságos arcára emelem tekintetem. Ő, bár ismeri emberi törékenységemet, mégis arra bátorít, hogy Péterrel együtt ezt válaszoljam: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek«.”(1)

Ez a mai egyházi esemény segít, hogy behatolhassunk annak a „többlet” szeretetnek a dimenziójába, melyet II. János Pál napról napra, hősiesen megélt.

A többi mozgalommal együtt megtapasztaltuk II. János Pál különleges szeretetét, aki elismerte azt a szerepet, amelyet a mozgalmak töltenek be az egyházban, kifejezve az egyház máriás arculatát. Már 1987-ben, a római kúriának beszélve, rávilágított ennek a dimenziónak a fontosságára: “Az egyház ebből a hiteles »máriás arculatból«, ebből a »máriás dimenzióból« él. (…) Mária, a Szeplőtelen, mindenki más előtt van, így természetesen megelőzi Pétert és az apostolokat is. (…) Az egyház két arculata, a máriás és a péteri arculat között tehát szoros, mély és egymást kiegészítő kapcsolat van, annak ellenére, hogy az előbbi megelőzi a másikat Isten terve és az időrendiség szempontjából; továbbá magasztosabb és kiemelkedőbb, gazdagabb személyes és közösségi útmutatások terén (…)”.  (2)

Kitárta a kapukat a Szentlélek újdonságai előtt, amikor 1998 Pünkösdjének előestéjén, a Szent Péter téren, az egyházi mozgalmakkal és új közösségekkel való történelmi találkozóján II. János Pál kifejezte, hogy ez a két profil “egyformán lényegi az egyház felépítésében, és hozzájárulnak (…) az egyház életéhez, megújulásához, és Isten népének megszentelődéséhez”. (3)

A fontos nyilvános eseményeken túl Chiara Lubichot mély személyes kapcsolat fűzte ehhez a nagy pápához: a magánkihallgatások, amelyek gyakran közös ebéd alatt zajlottak, a pápa jelenléte a mozgalom több nyilvános rendezvényén, a személyes levelek és telefonok bizonyos évfordulókon, mind-mind “mérföldköveit képezik mozgalmunk történetének”, ami arra ösztönözte Chiarát, hogy 2005-ben, a pápa halála napján ezt mondja: “Az életszentsége. Ezt én magam is személyesen tanúsíth
atom.” (4) “Annyira ‘semmivé’ tudott válni, hogy időnként, a vele töltött kihallgatások után közvetlen, mély egységben találtuk magunkat Istennel. A pápa tehát Istenbe vitt minket, mint igazi közvetítő, aki megszűnik létezni, miután elérte célját.” (5)

„Csodálattal és elismeréssel gondolunk nagy szeretetére, ugyanakkor hálásak vagyunk Istennek azért, hogy segíthettük, hogy ott lehettünk mellette, mint gyermeke, sőt mint „nővére”, ahogyan egyik legutóbbi levelében szólított.” (6)

„A Fokoláre Mozgalom története – írja Chiara – ebben az utolsó 27 évben annak a ’többlet’ szeretetnek a bizonyítéka, mely ott lakozott II. János Pál pápa lelkében. Az ő ’többlet’ szeretete életre hívta a mi szeretetünket is, ezért mélyen a szívébe zárta őt Mozgalom minden tagja. Lehetetlen ezért csupán emberi szavakkal kifejezni, ki is volt ő számunkra.” (7)

Még ma is elevenen él bennünk, amikor a Szentatya 1984. augusztus 19-én látogatást tett a Mozgalom Rocca di Papai központjában. Ezen alkalommal nyíltan elismerte a Chiara lelki tapasztalatában megnyilvánuló karizmát. Ezt mondta: „Az Egyház történelmében már sokan megélték a radikális szeretetet (…) A ti szereteteteknek is megvan a maga radikalitása, Chiaráé, a fokolariniké. (…) A szeretet utat nyit. Azt kívánom, hogy ez az út, általatok, egyre inkább járható legyen az Egyház számára!” (8)

Többször nyilatkozott rólunk, amire szívesen emlékszünk vissza. 1981. május 3-án a római Családfesztiválon tartott beszéde közben például ezt mondta: „A ti lelkiségetek nyitott, pozitív, optimista, derűs, hódító… Még a pápát is meghódítottátok… Azt mondtam, hogy azt kívánom nektek, legyetek Egyház. Most azt szeretném mondani, hogy azt kívánom az Egyháznak, hogy legyen (olyan, mint) ti.”(9) 1983. március 20-án pedig az Új Emberiség mozgalom találkozóján így fejezte ki magát: „Sokszor, amikor szomorú vagyok, eszembe jut… ’fokolarinik’, és vigaszt találok, nagy-nagy vigasztalást!” (10)

Számos utazása alkalmával, a föld bármely pontján, ahol mint zarándok megfordult, mindenütt fel tudta ismerni „fokolarino népünket” – ahogyan nevezett minket – és mindig erőre és támaszra talált – ahogy mondta egyszer Chiarának.

Pápaságának hosszú ideje alatt többször megtapasztaltuk felénk irányuló különleges szeretetét, atyai tekintetének mélységét, szinte elfogultságát. Hálásan emlékszünk vissza Chiara és sokunk iránt, a legkülönbözőbb helyzetekben tanúsított szívből jövő szeretetére, ugyanakkor meghatározó szerepére is, mellyel elismerte a karizmát, mint Chiarán keresztül érkezett Isteni ajándékot az Egyház és az emberiség számára.

A Chiara és II. János Pál közötti különleges lelki összhang egyik kifejeződését felismerhetjük abban, hogy közösségnek látták és annak élték meg az Egyházat, mely Isten szeretetének kifejeződése minden ember számára. Innen ered az a javaslat, melyet a harmadik évezred egyházának írt Novo millennio ineunte kezdetű apostoli levelében fejez ki: éljük a közösségi lelkiséget, hogy visszavigyük a feltámadott Jézust a világ szívébe. (11)

Így most ebben a pillanatban, amikor végtelen örömmel ünnepeljük II. János Pál boldoggá avatását, az ő szavai egybecsengenek Chiara szavaival, mellyel határozottan meghívnak minket arra, hogy teljes szívünkből éljük a lelkiséget, amelyet Isten ajándékozott nekünk.

                                                             Maria Voce

 

 

(1) II János Pál – Szentbeszéd pápaságának XXV. évfordulóján – 2003.10.16.

(2) A római kúria bíborosainak és prelátusainak – 1987.12.22.

(3) II János Pál – Az egyházi mozgalmaknak és új közösségeknek – 1998.5.30.

(4) Chiara Lubich – Nagyobb szeretet – Új Város 2005/5. 12.o.

(5) Mariapoli  2005/4-5

(6) Chiara Lubich – Nagyobb szeretet – részlet

(7) Chiara Lubich – Nagyobb szeretet – részlet

(8) II. János Pál  pápa beszéde a Fokoláre mozgalom tagjainak – 1984. 08. 19.

(9) II. János Pál pápa „A családról és a szeretetről” című találkozón résztvevő házaspároknak mondott beszédből – 1981.05.03. (az itt közölt mondatok nem szerepelnek a hivatalosan közreadott beszédben)

(10) II. János Pál pápa az “Új Emberiség Mozgalom” nemzetközi találkozóján  – 1983.03.20. (az itt közölt mondatok nem szerepelnek a hivatalosan közreadott beszédben)

(11) Részlet az Új évezred kezdetén c. ap. lev. 43. old.

 

április 29, péntek, 16:46:02

Hírek – Egy élet Istenért és az emberekért