Maria Emmaus Voce internetes konferencia keretében elhangzott karácsonyi üdvözlete a Fokoláre Mozgalom közösségeihez az egész világon.
Chiara 2000-ben elhangzott jókívánsága.

Megható belegondolni, hogy itt vagyunk az egész világról, kapcsolatban vagyunk, hogy megünnepeljük Jézus születését Betlehemben, de megünnepeljük Jézus születését köztünk is ebben a pillanatban és mindig.

Megtudtam, hogy az egyik egyházi személyiség egy kicsit eljátszott a nevemmel. Tudjátok, hogy a nevem Voce, azaz Hang. Ezzel kapcsolatban Szent Ágoston egyik beszédére hivatkozott, amelyben az igét és a hangot elemzi. Azt mondja, hogy az Ige az örök Ige, a hang pedig elmúlik, természetesen. Mit tesz a hang? A hang kapcsolatba hozza az emberben megszülető igét egy másik szívvel. Amikor létrejön ez a kommunió, akkor a hangnak már nincs tovább szerepe, tehát elmúlik, de az ige megmarad annak a szívében, aki megkapta, és annak a szívében is, aki a hang által átadta. Tehát a hang az ige átadásának eszköze.

Tetszett ez a hasonlat, de éreztem, hogy nem csak rám vonatkozik, hanem mindenkire, mert mi az Ige? Az Ige az a karizma, amit Isten Chiarának adott, amelyet Chiara által mindnyájunknak adott, az egész világon, ahol most ott vagyunk. És nekünk minek kell lennünk? Hangnak, a karizma hangjának. Úgy éreztem, hogy ez aláhúzza azt is, amit most élünk: hogy hírül akarjuk adni a világnak, hogy Isten a Szeretet. Ennek a hírnek hangra van szüksége, mindannyiunkra szüksége van, hogy mindnyájan Chiara karizmájának hangjává váljunk.

Amint tudjátok január 1-én indulunk Ázsiába. Tudom, hogy sokan elkísértek imáitokkal és ezért ajánljátok fel szenvedéseiteket. … Akik szenvednek, érezzék, hogy velük vagyunk, érezzék, hogy minden kis „fizetség”, amit felajánlanak, számunkra óriási kincs, és reméljük, bőséges gyümölcsöt hoz.
De még valami garantálja, a bőséges gyümölcsöket: a pápa áldását kaptuk erre az útra (az államtitkártól érkezett levélben). Bertone bíboros megnevezi az egyes országokat, ahová menni fogunk, és azt mondja, hogy a pápa szívének különösen is kedves országok ezek. Gondolhatjátok, milyen szeretettel próbálunk menni ezekbe az országokba, hogy elvigyük a Mű szeretetét, és a pápa különleges szeretetét is.

Azt kérdeztem magamban: Mit gondolsz, most öt napot Japánban fogsz tölteni, mi ez ehhez a hatalmas néphez, sok évezredes kultúrához képest? Kóreában szintén. Legalább egy hónap kellene, hogy egy kicsit jobban belemélyedjünk. Aztán arra gondoltam, hogy mi azért megyünk, hogy ott Jézussal találkozzunk, és vele egyetlen emberben is találkozhatunk ezek közül a népek közül. És biztos vagyok benne, hogy Jézus által abban az egy-két, tizenöt vagy 1500 emberben, akivel találkozni fogunk, kapcsolatba kerülünk ezeknek a népeknek, ezeknek a kultúráknak a lelkével.

Chiara egyik gondolata jutott eszembe, ami aláhúzza, hogy mire is van most szükségünk: „Úgy járjunk a világban, mint a villám, és hagyjunk fénykévét magunk után.” A fénykéve az a karizma, amit Istentől kaptunk.
Lehet, hogy villám módjára megyünk, de legyen olyan erős Jézus közöttünk az egész Művel és az ottani emberekkel, hogy fénykévét hagyjon.

Mi Ázsiában leszünk, ti pedig ott éltek a világ minden részén, de együtt leszünk, együtt Ázsiában, együtt bárhol is éltek a világon, együtt ebben a fénykévében, amit Chiara ránk hagyott.

Boldog karácsonyt mindenkinek! Az egész világnak békét hozó új évet és örömteli karácsonyt!

Hallgassuk meg közvetlenül Chiara jókívánságát 2000-ből:

„Idén, egy kis ajándékként a gyermek Jézusnak – ami valójában igen nagy ajándék lenne -, forrjunk össze a legteljesebb egységben mindannyian, akik a világ különböző részein élünk, mintha egy bölcsőt alkotnánk, melybe magunk közé fogadjuk a kis Jézust. Igen, idén ezt szeretnénk ajándékozni neki.”

Chiara Lubich

Január 05, kedd, 15:46:33

Hírek – Adjuk hírül, hogy Isten a Szeretet